Az 1993-ban útjára indított Erdélyi műemlékek sorozata magyar kultúrához tartozó erdélyi épített örökség legjavát mutatja be azzal a céllal, hogy felhívja a közösség figyelmét értékeinkre, örökségünkre, felelősségeinkre. Különösen olyan emberek figyelmébe ajánlott, akik jelenleg birtokolják, használják ezeket az értékeket, de azoknak is szól, akiket érdekel az erdélyi történelem, építészet és művészet.

Az Erdélyi műemlékek sorozat 7. száma a „székely főváros”, Marosvásárhely vártemplomának a bemutatását tűzte ki célul. Az 1616-ban szabad királyi városi rangra emelt település a XX. század elején, Bernády György polgármestersége alatt nyerte el jelen modern kinézetét. Az 1400 körül befejezett gótikus ferences templom 1556 után protestáns kegyhellyé változott. Itt ült össze 1559-ben az első egyetemes magyar református zsinat, ahol megfogalmazták az első magyar református hitvallást. A kolostor 1557–1601 között iskolaként szolgált. A templom körüli első, VX. századi erődítést beolvasztották a modern, XVII. századi várba, amelynek tornyait a város különböző céhei tartottak karban. A várat a XVIII–XIX. században az osztrák katonaság használta.