Az 1993-ban útjára indított Erdélyi műemlékek sorozata magyar kultúrához tartozó erdélyi épített örökség legjavát mutatja be azzal a céllal, hogy felhívja a közösség figyelmét értékeinkre, örökségünkre, felelősségeinkre. Különösen olyan emberek figyelmébe ajánlott, akik jelenleg birtokolják, használják ezeket az értékeket, de azoknak is szól, akiket érdekel az erdélyi történelem, építészet és művészet.

Az Erdélyi műemlékek sorozat 26. száma a gyulafehérvári Szent Mihály székesegyház bemutatását tűzte ki célul. A hagyomány szerint 1009-ben alapított erdélyi püspökség első háromhajós, apszisos székesegyháza és a hozzá csatolt rotunda régészeti ásatásokból ismert, innen származik a jelenlegi déli kapu lunettáján található I. Maiestas Domini ábrázolás. A jelenlegi háromhajós, bazilikális elrendezésű, keresztházas, mellékapszisos szentélynégyezetes építményt 1241 körül fejezhették be, ekkor viszont a tatárjárás áldozata lett. A visszaállítást követően (ekkor készült el a koragótikus nyugati kapu és sokszögzáródású szentély), 1277-ben tűz martalékává vált. A hajó nyugati boltszakaszait a XIV. század végén fejezték be, ekkor magasították meg a nyugati tornyot is. Két kápolnát építettek a székesegyházhoz, a Lászai-kápolnát 1512-ben, amely az első erdélyi reneszánsz épület, és a Szent Anna kápolnát 1524-ben. A katolikus restauráció (a templom egy ideig protestáns volt) eredménye a barokk sekrestye és belső berendezés.