Az 1993-ban útjára indított Erdélyi műemlékek sorozata magyar kultúrához tartozó erdélyi épített örökség legjavát mutatja be azzal a céllal, hogy felhívja a közösség figyelmét értékeinkre, örökségünkre, felelősségeinkre. Különösen olyan emberek figyelmébe ajánlott, akik jelenleg birtokolják, használják ezeket az értékeket, de azoknak is szól, akiket érdekel az erdélyi történelem, építészet és művészet.

Az Erdélyi műemlékek sorozat 39. száma a középkori Kolozsvár erődítményeit mutatja be. A település első erődítménye (ispáni földvár) a kolozsmonostori bencés kolostor dombján épült, majd a XI–XII. században elvált az egyházi intézménytől és az Óvárban állapodott meg, az ókori Napoca erődítmény észak-nyugati részén. A tatárjárás idejében elpusztult várat és falvat V. István ifjabb király építette újra és népesítette be szászokkal. A középkor folyamán egyre erősödő települést 1405-ben szabad királyi városi rangra emelték, ekkor kezdődött el az „Újvár” közel egy évszázadot tartó építése. A várfalak és tornyok nagy részét a XIX. században bontották le, csak az Óvár délkeleti tornyát, a Tűzoltók tornyát, a Szabók, Kőművesek, Ácsok és Cipészek bástyáját, valamint déli falszakaszokat hagytak érintetlenül.