Az 1993-ban útjára indított Erdélyi műemlékek sorozata magyar kultúrához tartozó erdélyi épített örökség legjavát mutatja be azzal a céllal, hogy felhívja a közösség figyelmét értékeinkre, örökségünkre, felelősségeinkre. Különösen olyan emberek figyelmébe ajánlott, akik jelenleg birtokolják, használják ezeket az értékeket, de azoknak is szól, akiket érdekel az erdélyi történelem, építészet és művészet.

Az Erdélyi műemlékek sorozat 44. száma Nagybánya történeti belvárosát mutatja be. A város első írásos említése 1327-ből származik, jelentőségét az iskola 1387-es, a ferencesek kórházának 1408-as, majd a pénzverdéjének 1411-es említése hangsúlyozza. Az erdélyi fejedelemség idején Nagybánya határvárossá vált. A település 1547-ben keresztelkedett át a protestáns vallásra. A Szt. István templomot 1347-ben kezdték el építeni. A XVI. században a református gyülekezet használta, az ellenreformáció miatt használaton kívül került, míg le nem bontották a XIX. században, csak a tornyát hagyván meg, amely a város szimbólumává vált. Hangulatos főterét az évezred elején újították fel.