A 2008-ban indított Erdélyi kulturális örökség sorozat az erdélyi térség legfontosabb történeti építészeti együtteseit mutatja be azzal a céllal, hogy felhívja ezekre a felbecsülhetetlen értékekre mindazok figyelmét, akik az épített örökséggel kapcsolatban állnak (kutatók, helyreállítási munkálatokat tervező és kivitelező szakemberek, műemlék-tulajdonosok és használók).

Az Erdélyi kulturális örökség sorozat füzeteinek első száma a nagyenyedi várat és református vártemplomot mutatja be. A Maros völgyében elterülő történeti település a középkortól kezdődően Erdély egyik fontos kereskedelmi és kézműves központja volt. A első erődítés, amely eleinte csak a település templomát vedte, fából épült, valószínűleg a XIV. században. A kővárat a XIV–XVI. századok során emelték, amelyet a városi céhek gondjaira bízott tornyokkal és bástyákkal erősítettek. 1662-ben a Bethlen Gábor fejedelem által Gyulafehérváron alapított Academicum Collegium Nagyenyedre költözött, így a település az erdélyi református egyház szellemi központjává emelkezett. A jelenlegi nagyenyedi református vártemplom a XV. században épült gótikus stílusban, egy régebbi templom helyén. A számos pusztítás miatt több szakaszban átépített kegyhely barokk belsővel és egyes neogótikus elemekkel rendelkezik. A tempolmtorony vélhetően eredetileg az erődítmény részét képezte, majd a XV. században a templomhoz csatolták és megmagasították. Az épület több református zsinat helyszíne volt, az 1564-es zsinat alkalmával itt vált szét aprotestáns egyház kálvinista és luteránus hitvallása.