Az 1993-ban útjára indított Erdélyi műemlékek sorozata magyar kultúrához tartozó erdélyi épített örökség legjavát mutatja be azzal a céllal, hogy felhívja a közösség figyelmét értékeinkre, örökségünkre, felelősségeinkre. Különösen olyan emberek figyelmébe ajánlott, akik jelenleg birtokolják, használják ezeket az értékeket, de azoknak is szól, akiket érdekel az erdélyi történelem, építészet és művészet.

Az Erdélyi műemlékek sorozat 38. száma az alvinci, késői olasz reneszánsz égisze alatt épült Martinuzzi–Bethlen-kastélyt mutatja be. Az 1300 környékén alapított domonkos kolostort, amely a XVI. századra elnéptelenedett, Erdély kormányzója, Martinuzzi-Utiesşenić György 1546–1551 között kastéllyá alakította. Az épületegyüttes és a vele járó birtok 1614-ben Bethlen Gábor birtokába jutott, aki a vernai Giacomo Resti építésszel együtt egy oválisba írt hatszög alakú erődített kastélyt kezdett el építeni (ebből négy szárny készült el), azonban 1792-ben a kastélyt felgyújtották, és csak az északi szárnyakat javították fel. Az 1808–1809 között  készült felmérések hozzásegítettek a reneszánsz épület képzeletbeli rekonstrukciójához.